Gong fu cha, kungfu tea

 

A teaházakba és a tea világába tévedők, amikor először találkoznak ezzel a kifejezéssel: kung fu tea  (avagy gong fu cha) még nem is sejtik, hogy az életük megváltozott. A következő sorozatban a gong fu teakészítéssel foglalkozunk.

A teázás történetében a teakészítés módját tekintve négy nagyobb korszakot lehet elkülöníteni.

Az első a tea primitív „aboriginal” elkészítése, amikor a teát még élelmiszerként kezelték. Erről a korszakról szűkösek az írott forrásaink.

A második a Tang dinasztia (618-907), Lu Yu által megörökített teakészítési módja, amiről filmünk is van itt >>>. Ebben a korban az idegen kulturális hatás előtt megnyíló Kínában a tea széles körben terjedt el, egyszersmind elvált az elit, az irodalmárok, arisztokraták és a köznép teája. A lényegében zöld teaként feldolgozott teát préselték és az elkészítés során megőrölték és időnként sóval, naranccsal, herbáriumokkal együtt forró vízbe keverték, majd csészékbe merték és fogyasztották.

  A Song dinasztia (960-1280) fehér teájáról is írtunk már, ez volt az igazi fehér tea időszaka, a kifinomult, arisztokrata teakészítés időszaka. A fehér teaként elkészített teát préselték, majd porrá őrölték és a mai matchához hasonlóan nagyobb csészékben felverték.

Leveles teák

Hosszú felejtés következett.

1391-ben a Ming diansztia első császára a Hongwei császár úgy rendelkezett, hogy csak leveles teát lehet hódolati teaként bemutatni. Ezt követően terjedt el és vált kizárólagossá a leveles teák gyártása. Természetszerűleg megváltoztak az ehhez kapcsolódó fogyasztási szokások is, elterjedt a fedeles csészében, a gaiwanban felöntött és fogyasztott tea. A felöntés lett a teakészítés módszere és alapja, egy teát aszerint is megítéltek, hogy az hány felöntést ad.  (Pao Cha 泡茶)  

Tulajdonképpen ma is ezt a korszakot éljük.   Legyen szó filteres teáról, vagy sencháról, esetleg koreai teáról, az előkészített leveleket felöntjük, majd teljesen leszűrjük és újra felöntjük.  Az európai teázási szokások literes kancsókban előkészített, leszűrt teája is ennek a tea kornak a gyermeke, csupán annak egy speciális változata.   Valószínűsíthetően egy új teázási kor határára érkeztünk, amikor korunkban az előre elkészített palackos teák kezdik uralni a piacot.

A felöntéssel készülő teákon belül Kínában sokféle helyi dialektus alakult ki. Elterjedt a gaiwan, vagy legtöbbször egy egyszerű vizespohár teáskannaként és egyszerre ivócsészeként való használata, ilyenkor a teát ebben a pohárban öntjük fel és fogyasztjuk is el. A pohár adott esetben bármivel helyettesíthető, noha az obligát befőttesüveg talán visszaszorulóban van. Hétköznapi és professzionális teahasználók között ugyanilyen fontos a gaiwan teáskannaként való használata, ahonnan aztán a kiöntő segítségével kis csészékbe kerül a tea. Ez már egy csoportos teakészítési mód, akár ünnepélyes körülmények között. A gaiwannak lehet nyele, és végül helyettesítheti kisebb méretű teáskanna is. De mindez tulajdonképpen részletkérdés. A lényeg az arányokban és az elkészítés lépéseiben van.

Sok levél kis helyen

  Az előkészített készletben kis kannával, és a kanna méretéhez képest nagy mennyiségű levéllel készített és esetenként kiöntővel több csészébe, vendégeknek, nagy gonddal, esetenként akár művészien is előadott teakészítési módot gong fu teának nevezzük.

A gong fu tea eredetéről és hitelességéről jelenleg is vita folyik.

A kételyeknek három fontosabb oka van, eredménye nem sok.

1. Kína legújabb kori nyitásakor ez a teakészítési mód látszott alkalmasnak arra, hogy valamiféle örökséget, avagy hagyományt közvetítsen.
2. A gong fu tea az összes kelet-ázsiai teakultúra hatását magán hordja és viszont rájuk is hatott, vagy egyenesen eredményezte őket, Koreától Japánig.
3. A nyitás után az elmúlt 20 év során a nyugat ennek a teakészítési módnak a mentén ismerkedett meg a teával. Előtte a nyugat évszázadokon keresztül egy torz képet látott és közvetített. Ennek ellenére a nyugat is visszahatott a kínai teára és magára a gong fu teára is.

Éppen ezért a gong fu tea hagyománya keveredik a mai Kína hagyomány vesztésével aminek eredményeképpen sokan kétségbe vonják az egész gong fu cha tradíciót.

Chao zhou, kungfu, vagy gongfu tea? A négykezű ember

  A ma gongfu teaként ismert és propagált teakészítési módra a legnagyobb hatást a kantoni Chaozhou Tea 潮州 茶 hagyománya gyakorolta. Ez lényegében egy hagyományos, hétköznapi teakészítési mód, aminek idővel művészeti aspektusai is megjelentek. A chaozhou teában hagyományos helyi vörösagyag (Chaozhou Hong Ni) és nagy fémtartalmú kevert agyag eszközöket használnak tálcán és faszenes tűzhellyel. A Chaoshan vidéken a tea Kína sok más vidékéhez hasonlóan a mindennapi élet része volt, de fontos szerepet kapott a vendégek fogadásában és kiszolgálásában is különösen étkezés után. Az illendő, tiszteletteljes vendégvárás a teakészítést is magába foglalta, annak egészségmegőrző és művészeti vonatkozásaival együtt.  Mivel a Chaoshan régió teáját évszázadok óta Chaozhou teának nevezték, elterjedt a Chaoshan Gongfu Tea név is. “Gongfu, mint munka, mint a dolgozók teája, ami a beszédben kungfu teává romlott, de „öböl kungfu tea” és „Chaozhou kungfu” tea néven is ismert.

A kultúrák keresztútján fekvő Kantonban ez a teakészítési mód természetes módon az oolong teákkal házasodott. Ma már bármiféle teát készítünk gongfu, vagy gongfu jellegű módszerrel, de ez a több lépésben való teakészítési mód eredetileg az oolong teákhoz kapcsolódott.

  A chaozhou gongfu cha írásmódja工夫茶gōngfu, ahol is a gongfu annyit jelent:  „a megfelelő módon” készített tea. 工(gōng – időtartam, képzettség, munka, erőfeszítés). Ezzel szemben az általunk is propagált,  gongfu cha 功夫茶 esetében a gōng az idő, a mérés, a tökéletesség   mellé a力 a lì, azaz erő, képesség, befolyás kapcsolódik. Pontos munka, nehéz munka, képesség, erő adják az első írásjegyet.

A gong fu 功夫  cha írásjegyei közül a második, a fu a következő jegyekből fejlődött:

人 rén >> ember, emberiség, valaki, egyén, de itt az igyekvő ember felnőtt négy keze van és mindent megtesz >>.  fū, fú, 夫

A gong fu cha tehát az eredeti chaozhou vendéglátásból kiemelt és elterjedt, nagy odafigyeléssel, akár művészi módon készített tea. A kánonná és legendává vált kungfu cha ettől valamivel több, a kungfu elvei szerint odafigyeléssel, pontossággal, erőfeszítéssel, önképzéssel már-már tökéletesen készített tea.  Az egész teakészítési mód persze külön kultúrává vált, hamar kisajátították az arisztokrata fogadásokon, banketteken, ezért keveredik benne a falusi, vidéki élet, közösségi nyelvezete és humora és az ettől határozottan elkülönülő luxus előadás manirjai. Külön meséi, szertartásai, etikettje Cha Li 茶礼  van, ami mára nagyrészt elveszett és a koreai és japán teából csempészik vissza.

A kungfu, ami nem kungfu

A kungfu teát újkori hóbortnak bemutatók állításával ellentétben bőséges forrásaink vannak arra vonatkozóan, hogy ez a teakészítési mód már legalább 300 éve működik. A Qing dinasztiából Qianlong császár ötvennyolcadik évéből (1793) maradt ránk egy szöveg (álom mesék felnőtteknek), amelyben szerepel a gongfu tea. Mivel a szöveg összeállítója Kelet-Kanton területén működött, szinte pontos képet kaphatunk belőle a kor chaozhou gongfu teájáról, ami szinte szóról szóra megegyezik a mai elkészítéssel. A szövegben részletesen elmagyarázza, hogy a gongfu tea alapelve a tea emberek felkészültsége, a tea művészi elemeinek bemutatása, a felöntés viszonylagos rövidésge, hirtelensége.

A szöveg szerzője Yu Yu Jiangsuból és Zhejiangból származott. Amikor Chaozhouba került és látta ezt a teakészítési módot, nagyon elcsodálkozott rajta. Kis idő elteltével a gongfu tea teljesen átalakította addigi teakészítési szokásait. 

Ő ezt gongfu – magyarul – munkás, dolgos, sok munkát odafigyelést igénylő teának nevezte. Miért munka, miért nem kungfu? Paradox módon a gongfu cha esetében a teakészítő nem a teán, hanem a saját idején és felkészültségén, elméjén dolgozik. Ezt csábító lenne, de mégsem lehet lecserélni a kungfura, ami harcművészetként egyszerre többet és kevesebbet jelent. Gongfu – elfoglaltság, dedikálás, valaminek szánni magunkat.

A teáskannák születése

A gong fu cha forrásai sokfélék.  Rendelkezésünkre áll elsősorban a gongfu teához használt eszközök tára.  Eszközök a populáris kultúrában élő, használatban lévő szokásokhoz alakulnak ki és maradnak fenn, majd alakulnak át. Az első ilyen a leveles teák elkészítésére kialakított eszközök a XV. századtól kezdve elszaporodó (többek között yixing) teáskannák. (Cha Hu 茶壶) . Ezek a teáskannák még valószínűleg vízforralásra és tea főzésre szolgálhattak, ami mintegy átmenet volt a régi korok teájától a gong fu teához.  A legkorábbi,fennmaradt Yi Xing teáskanna egyébként 1533-ból származik a Ming dinasztia egyik eunuchjának Wu Jing sírjából. A mai gong fu cha teáskannákhoz képest ezek meglepően nagyok, 350-480 ml űrtartalmúak voltak és maradtak is a XX. század második feléig, amikor is hongkongi hatásra elindult a teáskannák összetöpörödése.  Mindenesetre meleg szívvel biztatok mindenkit, hogy az érdekesen piciny, modern kannák helyett próbálkozzon kicsit nagyobb, 250-350 ml-es kannákkal, amik alkalmasabbak a finomabb aroma-íz kompozíciók kidolgozására.

A gong fu cha jellemzője és forradalmi újítása egyébként éppen ez, a helyzethez alkalmazkodó, jellemző levél/teáskanna arány feltalálása.  A pohár, gaiwan mérete fix és foglalt. A kannával adott esetben az eddiginél jóval több tea felhasználásával, több felöntéssel több embert is ki lehetett szolgálni. Erre mondjuk, hogy a gongfu teára jellemző a sok levél használata kisebb kannában sok felöntéssel.

Eszközök

 

• A chaozhou gong fu tea első újítása volt az is, hogy különvált a víz forralására és a tea készítésére szolgáló eszköz. A teáskanna ezért is vált kisebbé. A Cha Guo Zai 茶锅仔 a nagy űrtartalmú égetett agyag vízforraló kanna faszenes kályhán, hordozható tűzhelyen ül, ezt vette át a koreai és japán tea is. A felhasználók tudatlansága, vagy esztétikai lustaság vezetett oda, hogy ez a nyeles kanna Japánban teakészítő eszközzé vált. Öntöttvas vízforraló kannákat a japánok használtak már jóval a gong fu tea megjelenése előtt.
• A kiöntő avagy cha hai 茶海 nem szerepel a gong fu tea kizárólagos eszközei között. Ez a kényelem és az igazságosság eszköze, ami arra szolgál, hogy mindenki egyforma minőségű öntetet kapjon, de eredetileg nem volt az eszközpark része.

​

• A csésze, a cha bei  茶杯 bizonyos értelemben a gong fu teázás lelke.  Különféle tea típusokhoz külön csészét szokás ajánlani, de a gongfu tea az oolong teák otthonaként elsősorban a zártabb, tulipán alakú csészéket használja. Kizárólag tajvani újításként került be a magas szaglócsésze a dui bei amit szintén elsősorban oolong teákhoz érdemes használni.  Ettől függetlenül a nyitottabb csészében is jól érzékelhető a tea utóillata.

• Van egy rakás eszköz, ami a szerényen meghúzódó, de a színpadot meghatározó tea terítővel, a  Cha Bu 茶布-val fedett tea asztal Cha Ji 茶几 kiegészítője, sőt a gongfu tea kizárólagos eszköze.
• Ilyen a fa, vagy bambusz eszközészlet, a chadao, ami egyúttal a tea útját jelenti. Ezek az eszközök valóban a tea útját egyengetik a csészékig, de használatuk során megvalósul a gongfu tea egyik importált elve is: „pin ming品茗 lun dao” A teát kóstolva az utat járni (és megérteni).A Cha Dao 茶道,az elhíresült piszkálókészlet eszközei még abból az időből származnak, amikor a teáskannáknak nem volt beépített szűrője. Emiatt a tea óhatatlanul eltömítette és a készletben várakozó piszkálóra, terelőre szükség volt ahhoz, hogy a teát megfelelően fel lehessen önteni. Ebben az értelemben a gongfu teakészítés során épp a chadaoval való ügyködés jelenti a gongfu cha lényegét. A cha dao használatát nem lehet írásban elmagyarázni, minden eszköznek fontos (időnként félremagyarázott) szerepe van.
• Ezeket az eszközöket és általában az összes gongfu eszközt is tea eszköznek  (japánul dogu), itt Cha Ju 茶具 nevezzük. A Cha Chi 茶匙 teaszedő, aminek külön kis trükkjei vannak.
• A tajvani teában az eredeti készlet teaszedője és minden más eszköz egy zen gallyacskává redukálódott, ez a Cha Ze 茶则, mára főleg az a szerepe, hogy a leveleket tereljük vele a kanna felé.
• Ez a gallyacska indulóhelyzetben a fa teamutatón (Cha Shao 茶勺) nyugszik, amivel esetenként a teát is ki lehet szedni a teatartóból. De a fa teamutató már megtette az egész kört, Kínából került Japánba, onnan Tajvanra és vissza a gongfu teába.  Az arisztokrata fogadásokon nem volt divat a rusztikus eszközök használata, ott teamutatónak is szabálytalan, vagy lótusz alakú porcelán teamutatót használtak, ez a Cha He茶盒.
•  A Cha Jia 茶夹 a gongfu teázás evőpálcikája, ami összeragasztott fából, vagy a készlethez illeszkedve főleg bambuszból készül és több, mint illendő a használata; e nélkül nem is szabadna az eszközökhöz nyúlni.
• A nyugati teázók nem nagyon bíbelődnek ezekkel az eszközökkel, és a tea törlőkendővel (cha jin茶巾)sem, amit pedig minden jobb teáskannához megkaphatunk. Megelégszenek azzal, hogy a vizes gongfu chában szorgosan locsolják a teát és a teáskannát.  Pedig a törlőkendő van a teakészítő figyelmének központjában, minden mozdulat innen indul, és ide érkezik. Csak a funkciót tekintve, a tisztogatásra, a csészék és kanna aljának felitatásra szolgál, de lényegében a japán teszertartás fukusa kendőjét idézi, ami viszont transzcendens tisztító eszköz – ott az imitált mozdulatok mögött már csak spirituális a tisztogatás.
• A szűrő (cha Lu茶漏) egyáltalán nem kötelező eszköz, sőt a tea törmelékének vizsgálata a gongfu tea egyik lényeges eleme.
• Inkább tea szuvenírnek tekinthető az ecset cha bi 茶笔 ma a gongfu tea legendáriumában arra használják, hogy a tusfestéssel való kétségtelen asszociációval patinát adjanak a kannának, de eredeti funkciója a tisztítás.  A kanna és a csészék tisztítása.
• Végül a bemutató színpada, a már említett tea asztalon fekvő tálca.   Van vizes, locsolós, öntögetős gongfu tea, ami hongkongi - kínai és van száraz, ami a koreai és részben a tajvani teakultúra része. A bambuszból, drága keményfából, kőből, kerámiából, fémből is készülő tálca a víz fogadására, tükrözésére a fa, víz, föld elem elhelyezésére szolgál és kétségtelenül a legnépszerűbb elem a nyugati teázók körében. Ez a Cha Pan 茶盘, amit egyebekben bármilyen kerámia, sőt arab teázókból beszivárgott fémtálca, vagy tál is helyettesíthet, itt nem a tálcán, hanem a tálban ül a kanna és számtalan kombinációra ad lehetőséget, de ezt már tea hajónak Cha Chuan茶船 nevezik és a forróságot is biztosítja a kanna és a résztvevők számára.
• A teaasztal különleges szereplői a tea állatkák, Cha Chong Wu 茶宠物) amelyek funkciójáról és elgiccsesedéséről már részletesen írtunk.
• Régen a tea asztal dísze volt a teaház nevű Cha Guan 茶罐 teatartó, ami szintén kínai-japán oda-visszahatás eredménye és elképesztő összegekért cserélt gazdát. A mai gongfu teában erre is kevesebb figyelem jut, de ez még bizonyára változni fog.

Gongfu Cha, ami nincs

Nem létezik egységes, kanonizált, őseredeti gongfu cha.  Kétségtelenül létezik kb. két tucat - nevezzük így - szertartás, avagy teakészítési mód, amit a gong fu szóval jellemzünk, de nem jelenthetjük ki, hogy ez valaha is egy egységes kínai folklór része lett volna. Történeti adatok bizonyítják ugyanakkor, hogy Koreába és Japánba is a chaozhou hagyományból átalakított gongfu cha érkezett be a szálas teák elkészítési módszereként.

Kétségtelen, hogy a tajvani teakészítési kaleidoszkópban a japán hatással is módosított gong fu cha az alap. Két évtizede pedig európai és amerikai teaházak és teakedvelők locsolják szorgosan tálcáikat és minél kisebb teáskannáikat a cha qi-t, a tea erejét kortyolgatván minél rövidebb és minél több felöntéssel.  Ez is gong fu cha bár ez inkább wrong fu cha.

Tradíció és valóság

A youtubon a blogokban , a kínai turizmusban aztán szembejön a valóság.  A fu cha.  A sima ember tea.  Kína elvesztette gyökereit és hagyományát.  Talán szükségszerű, talán ez a modernizáció ára, de tény, hogy pont a gong fu tea anyaországában a legritkábban adódó alkalom, hogy szépen előadott, igazi teával találkozzunk, mindent felfal a turizmus, és a giccs. De ez nem jelenti azt, hogy csak a befőttesüvegek hétköznapi teája létezne. Óriási az igény a hagyomány felfedezésére, újrateremtésére, amiben paradox módon nagy segítséget kap a leszakadt és újraegyesült részektől, Tajvantól, Hong Kongtól, vagy a kultúráját érintetlenebbül átmentett Japántól, sőt Európától is. Több teamesterként dolgozó barátunk jár Kínába rendszeresen teát oktatni, ahol hatalmas hierarchizált rendszerben épül fel újra vagy másként a régi tea ismeret.

A gongfu cha eredetével kapcsolatos viták szintén a saját hagyományok fel nem ismerését és persze a kultúrák harcát testesítik meg. Egy-egy teakészítési részlet képében, a hozzá kapcsolódó termékek és piacok szeretnének szóhoz jutni, miközben egy másik kultúra képviselője akár az egész kultúra tagadására is hajlandó.  Így lehet, hogy amíg egy könyvben arról olvasunk, hogy a gongfu teakészítés ezer évnél is régebbre nyúlik vissza, mások azzal támadnak, hogy az egész csak a nyolcvanas évek turisztikai propagandájának a szülötte.

A gongfu tea készítéshez nem kell érteni a kungfuhoz, vagy más harcművészethez, de jobb, ha van affinitásunk a figyelemhez, csendhez, koncentrációhoz és hajlandóak vagyunk erőfeszítéseket tenni, gyakorolni (ez pedig már a harcművészetek világa). Teát, eszközöket megtervezni, előkészíteni, barátokat, ismerősöket fogadni és egy jó csésze teával eltalálni a pillanatot. Aztán, miközben egyre többet gyakorolunk, lassan be-betekintünk az erdő mélyére ahol az út mentén halhatatlan bölcsek múlatják az időnket.   

 

A cikkben szereplő feliratos képek a Xiaguan Teaüzem oldaláról származnak.